Ördögh Miklós a sportról:

A sport az életem! Röviden így lehet megfogalmazni mit is jelent számomra a sport.

  Annak is két, egymástól eléggé eltérő ága mellett tettem le voksomat. Az egyiket kizárólag kedvtelésből űzöm, ez a vitorlázás, amit tizenkét évesen kezdhettem és bár versenyen nem indultam soha, mégis minden csínját-binját kitanultam és ma is minden szabadidőmet a vizen töltöm, ami nagyban segít erőnlétem szintentartásában.

  Igazi, életreszóló szerelem, azonban az autósporthoz fűz. Még meg sem száradt a pecsét a jogosítványomon amikor rajthoz álltam életem első autóversenyén, 1975-ben, de már akkor tudtam ez az esemény meghatározó jelentőséggel bír a jövőmet illetően, hiszen, 28 évvel később, ma is aktívan versenyzem.

  Az alapokat Édesapámnak köszönhetem, aki azzal, hogy négy éves koromban az ölébe vett az autóban és megtanított kormányozni, tudtán kívül elkötelezett a száguldó négy kerék birodalmával. Tizenkét évesen értem el először az autó pedáljait és tudtam végre önállóan vezetni a hőn áhított járművet, ami akkoriban egy 407-es Moszkvicsban testesült meg.

  Apám, aki rendkívül sportosan vezetett továbbra is rengeteg időt szentelt autóvezetői tudásom csiszolására és emellett, mivel gépészmérnökként maga javította autóját, elmélyített az autószerelés rejtelmeiben is.

  Bár már tizennégy évesesen eldöntöttem, amint lehet versenyezni szeretnék, az igazi indíttatást Herczegh Attilának köszönhetem, aki akkoriban kezdett vervenyezni és a szomszéd házban lakott. Ugyan tizenkét évvel idősebb volt, nagyon mély barátság alakult ki köztünk.

Bevett a rallye-szerviz csapatába, így jutottam el életem első versenyeire és egy életre "megfertőződtem"!

  Iskola mellett minden munkát elvállalva gyűjtöttem a pénzt első autómra, ami egy nálam egy évvel öregebb, ős Fiat 500-as volt. Egész héten bütyköltem, hogy a hétvégi versenyekre rajtkész legyen és minden "libakergető" futamon indultam. Szüleimben ekkor tudatosodott, hogy nem a levegőbe beszéltem. Nem tiltottak el, de egy fűszálat odébb nem tettek előbbrelépésem érdekében. "Magad uram, ha szolgád nincsen", tanulmányaim mellett mégtöbb munkát vállalva, azért is előteremtve a szükséges anyagiakat, teljes erőbedobással hódoltam továbbra is, akkorra már kitörölhetettlen szenvedéllyé erősödött kedvenc sportomnak.

  Minden lépcsőfokot megmászva jutottam el a legjobbak közé, 1988-ra, a rallye I. osztályba.

A Budapesti Spartacus-ban kezdtem, ahonnan 1977-ben átmentem a FŐTAXI ASC-be, ahol már komoly támogatást kaptam, majd 1987-ben alapítottam saját egyesületet, a hangzatos nevű EL-TON & Varázs Garázs SÉ-t, 13 alapító taggal.

  Elhatároztam, hogy minden kezdőt felveszek a klubba, aki hozzám fordul, ellentétben a nagy neves egyesületekkel. Életcélommá vált, hogy megadjam Nekik azt amit én nem kaptam meg annak idején, kezdő koromban. Sajnos ez nem anyagiakat jelent, de szinte minden más egyebet. Az EVG SE több mint tíz éve az ország legnagyobb létszámú autósportegyesülete, több mint 100 tagot számlál. A fő cél, az utánpótlás nevelése teljes gőzzel muködik. A Mai mezőny több mint harminc százaléka itt bontogatta szárnyait. Megszámlálhatatlan bajnoki címmel hálálták meg "növendékeim" a befektetett "energiát".

  A rallyeverseny elengedhetettlen "kelléke" a Közönség. A szurkolók nélkül ez a "játék" talán nem is működne. Sok versenyzőnek van "saját" rajongó tábora. Az elmúlt, közel három évtizednek köszönhetően bizony engem is elhalmoznak szeretetükkel, biztatásukkal "ezek a drága, fanatikus emberek". Tűzzön a nap, szakadjon az eső, tomboljon a szél, Ők ott tolonganak a pálya szélén és rajonganak.

  Ez az én igazi motivációm, ez ami még mindig arra sarkal, hogy ma már esélytelenül, de ott legyek a rajtvonalon minden bajnoki futamon. És amíg azt látom, hogy ezzel ennyi embernek örömet szerzek, meg is fogom tenni.

Ördögh Miklós "Mixi"