Szösszenet a Miskolc Rallyeról

A Miskolc Rallye mindig is a kedvenc versenyeim egyike volt. A múlt évszázad hetvenes éveiben még ezer kilométer feletti össztávval dicsekedhetett ez a rendezvény, több mint huszonnégy órát töltöttünk a versenyautóban küzdve a Bükk csodás útjaival, a technikával és a fáradsággal. Felejthetettlen korszak volt, életre szóló élmény minden résztvevőnek.

Idén harminc éve, hogy először csapódott fel előttem a startzászló. Jó megélni a rallye fejlődését, átalakulását. Csak egy dolog nem változott, a rallye varázsa, ami ma is ugyan úgy motivál versenyzőt, rendezőt, nézőt egyaránt.

Az idei verseny is hozzájárult ahhoz, hogy ma már a Miskolc Rallye fogalom. A rendezők kitettek magukért, a megszokott, jól bevált helyszínek, átvételek, prológ, rajt-cél, parcferme, mind jól működtek. A hosszú etapok a régi időket idézték, a gyorsasági szakaszok megfelelők, bár a Bükk pályáit sosem fogják pótolni. A nézők ismét fantasztikusak voltak, sajnálom is, hogy még a prológon is csalódást okoztam, de a számomra oly kedves Lanciának egy elektromos szerelési hiba miatt csak három hengere erőlködött legyőzni a negyedik makacsságát. Pont olyan volt, mintha egy négylovas hintó negyedik lovát hátrafelé fogták volna be, a járgány mögé és ez a ló egy jól megtermett sörösló, míg elöl három póni erőlteti a helyes irányt.

Köszönet illeti a rallyematador Veszprémi Barnát és Családját, hogy mindent elkövettek, az EVO III-as gyógyulásáért, nem rajtuk múlott, hogy a felmentőseregként érkező Kásai Gábor és Kedves Felesége hathatós közreműködése folytán csak az éjszaka közepére sikerült megtalálni a rejtélyes hibát.

Ment is rendben minden egészen a bódvalenkei gyorsaságiig, ahol újabb meglepetéssel rukkolt elő a szerkezet, egy-egy nagyobb gödörnél, mintha leáramtalanítottam volna a kocsit.. gurulás a következő kátyúig, ahol ismét erőre kapott. A bakkecske versenyt biztos megnyertük volna! Sima úton viszont kifogástalanul hatolt a gép.

Az utolsó Kánói gyors Ragályi céljában sebtiben történő benzincső rövidítés, a lyukas rész elajándékozása, fellélegzés, hogy mégse lett a tűz martaléka a mezőny, számomra legszebb autója.

Ugyan ezen a szakaszon hullott az ölünkbe a H 10-es géposztály harmadik helye. Szegény Keszler Matyi Audija megmakacsolta magát (jövök neki egy mosással a Varázs Garázs Autókozmetikában J ).

Célba értünk! Köszönet ismét Jedlóczky Lacinak önzetlenségéért, barátságáért, hogy engedi vezetni "Lajcsikát"!

Zavicsa Ádám ismét nagyszerűen navigált, szerelt és szórakoztatott!

Hálával tartozunk minden támogatónknak, a "Szerviz Csapatunknak" : a Páromnak, Melindának, Frey Istinek, Veres Gyurinak, Miklóskámnak (3 éves). Köszönet a mellettünk szervízelőknek, hiszen többet dolgoztak az autón mint mi!

Köszönet a nézőknek a szeretetükért, amit igyekezni fogok meghálálni!

2005. május 3.

Ördögh Mixi